Alexa Károly a szombathelyi Életünkfolyóiratban megjelent és itt összegyűjtött recenziói áttekintést nyújtanak az elmúlt évek hazai kortárs irodalmáról. Az egyes könyvekhez kapcsolódó kritika lehetőséget nyújt a recenzensnek, hogy tágabb irodalomtörténeti vagy poétikai kérdésekről is szóljon, a rá jellemző áttekintő készséggel, történeti háttérrel és érzékletes beszédmódban. Olvashatunk Nagy Gáspár és Tar Sándor, Spiró György és Tüskés Tibor, Döbrentei Kornél és Somogyi Győző, Karátson Endre és Szabó Magda köteteiről, és ezek kapcsán markáns értekezéseket a mai népiességről, a politikai költészet lehetőségeiről, a magyarországi zsidó irodalmi reneszánszról, a feminista irodalomról, az erotikus költészetről.

Tanulmányok, érzékeny és szellemes esszék foglalkoznak klasszikus és kortárs szerzőkkel és műveikkel, átfogó értekezés tárgyalja a negyvenes-ötvenes évek irodalmi életét, nagyesszét olvashatunk magyar írók lakhelyeiről, elemző tanulmányt a zsidó családregényről, és megismerhetjük a mindenkori irodalomkritika működését.

A nagy ívű esszé a magyar polgárság kialakulásának zsákutcás történetét elemzi; kezdetektől, a felvilágosodás polgáreszményétől egészen napjainkig. Eötvös József irányregényeitől, Eötvös Károly munkásságán, a századvég-századelő klasszikus polgárirodalmán, Krúdyn és Márain át napjaink műveiig tárgyalja a legértékesebb írói teljesítményeket. A klasszikus társadalmi osztálytagozódás szerinti „polgári” szemléletet valószínűleg valamilyen „össztársadalmi álom” képe fogja felváltani az európai kultúrában - rögzíti műve végén a szerző.

Az 1980-as évnek kíván emléket állítani a szerző ezzel a kötettel: saját bevallása szerint a regényeket mint szimptómákat, az irodalmi szabadságharc dokumentumait prezentálja, boncolgatja. Az ismertetett regények sora igen változatos, Hamvas Béla, Weöres Sándor, Cseres Tibor, Mészöly Miklós, Mándy Iván, Nádas Péter, vagy Esterházy Péter pályaképének vázlata csak pár kiragadott példa az 54 fejezetből. Az elemzések az alapoktól építik fel a mű megértéséhez szükséges irodalmi-társadalmi kontextust, nyújtanak magyarázatot, kritikát. Minden olvasót megszólít a kötet, hiszen a felkészült irodalmárok ugyanúgy értékes gondolatokra lelhetnek benne, mint akik az első irányadásokat keresik az esszékben olvasmányaik értelmezéséhez.

Tanulmányok, esszék - írja a cím alá Alexa Károly. Kötete végén pedig "utószó helyett" az akkor 70 éves Mészöly Miklóshoz írott alkalmi levélesszéjét közli. Benne végleges vázlatoknak mondja írásait, baráti küldeménye "fragmentum és töredék". De a könyv, melyet kezünkben tartunk, méltó fragmentumok gyűjteménye. Csak az számít, írja Mészölynek, "hogy van-e értesülésed a feladatról, s odaadod-e magad neki". A kötet "iratai" azt tanúsítják, hogy Alexának van ilyen értesülése. Témáit időszerű feladatként kezeli, "ügyekben jár el", miközben önarcképe is rajzolódik. De elképzeljük egy odaadás egészen annak szól, amit e szép könyv voltaképpen sugalmaz: az irodalomtörténész elhivatottságának.