A nyugati magyar irodalom 2009-ben elhunyt lírikusának hagyatékban maradt, ill. szétszórtan megjelent verseit rendezte kötetbe az író- és nemzedéktárs Kemenes Géfin László. Vitéz György 1956 után Montrealban telepedett le. A St. Elizabeth-kórház klinikai pszichológusa volt nyugdíjazásáig, előadott a Concordia Egyetemen. Rendszeresen közölték verseit a nyugati magyar irodalom fő orgánumai, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely és a müncheni Új Látóhatár, majd 1981-től a washingtoni arkánum, melynek egyik szerkesztője is volt.Ez időben teljesedett ki költészete: szatirikus világlátása, humora, a lélek rezdülését finoman követő dikciója nemzedékének összetéveszthetetlen lírikusává avatta.

A Kanadában élő, az Arkánum-csoporthoz tartozó, jeles magyar költő pszichológusként, művészként a lélek rezzenéseinek elmélyült ismerője, mesteri megjelenítője – miként a kötet versei is bizonyítják. Az 1999. évi Kassák Lajos-díjat Vitéz György – mint a magyar irodalom és költészet egyik legrendhagyóbb költője – kapta meg.